HTML

Dénes Tamás

Műsorvezető, PR-os, rádiós, televíziós, újságíró , ugyanakkor boldog apa, szerető pasi vagyok, aki lelkesedik a fociért, a zenéért, az utazásokért, a jó könyvekért és filmekért, a különleges ételekért, szereti a finom italokat és még bízik az emberekben – még ha ez kissé cukormázasan is hangzik. Véleményem viszont van – dögivel…

Címkék

2011 (1) 27 (1) almodovar (1) amy (1) apa (1) banderas (1) barátok (1) bea (1) belváros (1) bringa (1) budapest (7) buli (1) chuck (1) csajok (2) csoport (1) dán (1) dénes (1) dublin (1) élmények (1) énekes (1) érintés (1) esküvő (1) ész (1) évesen (1) évnyitó (1) fagyi (1) férfi (10) férfiak (4) fesztivál (1) film (3) fiú (1) foci (1) főnök (1) forever (1) freddie (1) futball (1) gát (1) george (1) geszti (1) gyerekek (1) gyereknevelés (1) haj (1) halt (1) haverok (1) házasság (1) híd (1) hölgy (1) holland (1) iskola (2) kapcsolat (3) karácsony (1) karácsonyfa (1) karda (1) káromkodás (1) kerékpár (1) kívánságműsor (1) kodály (1) koncert (3) kopaszi (1) korkülönbség (1) legjobb (1) magyar (1) majka (1) meg (1) mercedes (1) michael (1) miniszoknya (1) misi (1) mosoly (1) mozi (2) nemzeti (1) (9) nők (6) nőknek (2) norris (1) nyár (2) ősz (1) párkapcsolat (1) pasi (1) pasik (1) patkányok (1) páva (1) péter (1) piknik (1) polgármester (1) politika (1) pozsonyi (1) prince (2) program (1) queen (1) rádió (1) rákóczi (1) részegen (1) short (1) szabadesés (1) szakítás (1) szemmel (2) szeretet (1) sziget (4) szőrtelen (1) szülők (1) takarékosság (1) tamás (1) tanárok (1) tank (1) test (1) tetoválás (1) túlélte (1) tv2 (1) udvarlás (1) ünnep (1) vágta (1) vakáció (1) valentin nap (1) való (1) városlakó (1) veszekedés (1) világ (1) vilnius (1) víz (1) winehouse (1) zene (1) zenészek (1) Címkefelhő

A műsorvezető, akinek mindenről van véleménye...

2011.11.11. 14:33 DénesTamás

Test és Ész

Címkék: test nők világ ész való

 

FÉRFI SZEMMEL NŐKNEK!

Pénteki rovatom a Csajos Csoportnak!

 

 

 

 

 

 

 

 

 (kép)

 

 

Amikor az ember fáradtan hazaérkezik és mondjuk este még az aktuális könyvét sem sikerül felemelnie, akkor jön a televíziós csatornák közötti szörfözés. Csakhogy miután a két legnagyobb hazai tévé egyaránt valóságshow-ban utazik a kora esti órákban és a bulvármédia is ebbe az irányba tereli a tél felé a lakásokba zárkózókat, így jobban a figyelem középpontjába kerülhet egy-egy önként bezárt magyar állampolgár ordító hülyesége.

Múlt vasárnap a Való Világban mérkőzött meg egymással két versenyző, a hibátlanul fésült, műanyag keblű playmate, a nevét is Bódy Sylvi után ipszilonnal író Dya és a jogi végzettségű, szép arcú, de kissé testesebb, és meglehetősen tűzrőlpattant Eszter. Nekem már az is megérne egy külön misét, hogy egy gyakorló ügyvéd mit keres egy valóságshow-ban, de fogadjuk el, hogy ebben a lányban dúlnak ilyesfajta ambíciók és ezt a játékot – ahogy kisfilmjéből is kiderült – arra szeretné felhasználni, hogy kiaknázza a benne még rejlő értékeket. Legalább a nyeremény felmarkolásán és az ismertség lehetőségén kívül van érthető szándék ebben a lányban.
De vissza a Párbajhoz, amit most már őszinte sajnálatomra nem láttam, pedig… Másnap a bulvárújságok és kedvenc internetes portálom is tele volt a két lány kölcsönös beszólásaival és sértegetéseivel, ami eltörpült amellett, amiért ma tollat vagy billentyűt ragadtam. Nevezetesen miután némi meglepetésekre és a Villában lakók várakozása ellenére is Eszter ment vissza a játékba, a hosszú szőke hajú, szintén műkeblű Kinga nevű versenyző vegyesen sírva és káromkodva, kissé színpadiasan, elborult arccal – ami nem túl nehéz neki – üvöltötte a kamerákba, hogy kik is szavazhatták vissza a nem túl légies alkatú ügyvédnőt hasonszőrű barátnője ellenében. Kinga szerint a „dagadtak és minden nyomorult” szavazott.
Érdekes a megközelítés. Először is, ugyanezek a dagadtak és nyomorultak szavazták be őt is annak idején a játékba. Másodsorban Eszter – legyen bármilyen trampli is – egy önmagát természetes módon vállaló nő. Okosan kihangsúlyozta, hogy nem szabatta át semmilyen testrészét, pedig megtehetné. Játssza ezt a játékot, hiszen tisztában van azzal, hogy akik nézik, pláne akik voksolnak a Párbajok idején, nem feltétlenül a szebbre szavaznak, hiszen esendőség mindenkiben van. És Eszter erre apellált, mint később kiderült, helyesen. Ha ugyanis az lett volna a játék, hogy ki a csinosabb, nyilván nem Dya-t hívja ki. Bár az Eszter típusú lányokra is vannak érdeklődők bőséggel. 
De ez nem az outlookról szólt. Ahogy a Velvet írta a Test és az Ész küzdelme volt. Könnyen kitalálható, hogy melyik versenyző melyik fedőnevet kapta a csajoktól. Egy tény, Dya a bájaival próbált nyerni, másba – ahogy láttam – nem kapaszkodhatott, míg Eszter okosan, ahogyan azt egy ügyvédtől várhatjuk, újabb és újabb ászokat húzott elő a lapjai közül, amivel a szavazókra hatott. Annak felemlegetése, hogy a plázacica még életében nem dolgozott egy percet sem - újabb százalékokat hozott neki, mint minden egyes olyan kijelentése, ami érzékenyen érintheti a nem túl jó anyagi állapotban élő és nem mindig rendezett külsővel rendelkező szavazókat, az „átlagmagyart”. A dagadtakat és nyomorultakat – ahogy azt a látottak és hallottak alapján nem az összefüggések bonyolultságának felismerésében jártas Kinga összefoglalta, mintegy meg is pecsételve a saját sorsát, amely szintén a dagadtak és a nyomorultak kezében van.
Tényleg ez a két lány azt gondolja, hogy ha valaki csinos, jól ápolt, jól fésült és még a kebleit is felpumpáltatja az elég? Tény, hogy bizonyos szituációkban elég. De nem egy olyanban, ahol dagadtak és nyomorultak szavaznak. 
Itt az Ész felülmúlta a Testet.
 
Ez lenne a mai téma hölgyeim! A Csajos Csoporthoz csatlakozva, ki lehet beszélni a témát. Csatlakozni ITT lehet!
 
Találkozzunk oldalamon: Dénes Tamás műsorvezető

Szólj hozzá!

2011.11.04. 12:31 DénesTamás

Egy mosoly, egy érintés

Címkék: férfi kapcsolat mosoly érintés

 

 

 

FÉRFI SZEMMEL NŐKNEK

pénteki rovatom a csajos csoportnak

 

 

 

 

 

Minden párkapcsolatban előfordulnak kisebb-nagyobb veszekedések. Néha gyakrabban, aztán lehet, hogy hosszú ideig nyugi van, feszültségmentes időszak, azután ismét egy problémásabb időszak következik. Ez benne van minden együttélésben, minden kapcsolatban. Erről már írtam korábban itt a blogomon. Abban leírtam, hogy nem hiszek a vita nélküli, néha veszekedésmentes kapcsolatokban, mert a feszültségeknek ki kell jönnie és ez így egészséges. Akik nem vitatkoznak időnként, ott is legalább olyan komoly probléma van, mint azoknál, akik heves vérmérsékletükkel, olaszos temperamentummal, esetleg bántóan, éllel juttatják a másik tudomására a bajukat. Vagy lehet a nagy csend oka az egymás iránti érdektelenség és érzéketlenség, de az legyen egy másik blogbejegyzés témája!  Egy-egy kicsattanás kell! Punktum. (kép)

Persze az sem túl normális, hogy ha túl sok az összekapás, de mindenkinél másutt van az a bizonyos ingerküszöb. És másutt van a morgolódási szakasz vége. Van, aki gyorsabban megbocsát, vagy feloldódik és van, aki képtelen erre és hosszú órákon, napokon keresztül képes haragudni a másikra. És erre szeretném most felhívni a figyelmet! Tudom, hogy minden ember más, tudom, hogy mindenki másképp dolgoz fel problémákat. 
De vajon önzőség-e egy rosszul sikerült mondat, egy késés vagy egy formás női/férfi popsi utáni pillantás után hosszú ideig sértetten magunkba zárkózni? Egyáltalán mi a jó: gyorsan megbocsátani vagy húzni az időt, hogy a másik is teljesen tisztában legyen azzal, hogy valami rosszat tett? Nem tudom. Én magam a gyors megbocsátás híve vagyok és a kibeszélésé. Minek őrlődni, sértetten üldögélni, megbántva, mint egy kisgyerek merev önsajnálatba burkolózva, amikor egy mosoly, egy érintés és néhány jó szó segíthet a legtöbb problémán. Persze tudom, hogy vannak, akik ekkor is képtelenek a megbocsátásra, de a legtöbbször ez hatni szokott. Uraim! Egy virág vagy egy vacsora pedig a non plus ultra ebben az esetben, arról nem beszélve, ha magunkra vállaljuk a hibázó fél szerepét, még ha az nem is így történt. Aztán később ki kell beszélni a problémákat magunkból, nem szabad semmit sem a szőnyeg alá söpörni, mert az csak halmozódik és egyszer egy piszok nagy robbanással a fekália mindent beboríthat, még a legjobb kapcsolatokat is.
Nyilván vannak súlyosabb viták és veszekedések, amiket nem lehet ilyen egyszerűen elintézni, olyanok, amelyek magva mélyen van elásva, és közös erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy tisztázva legyenek. De biztos vagyok abban, hogy valakinek mindig engednie kell! Nem kell minden esetben sarokba dobni a méltóságunkat, de igenis egyszer-egyszer érdemes. Le a büszkeséggel, ha cserébe mosolyt, szeretet kapunk! És lelki békét!
Tudom, hogy vannak olyan esetek is, ahol mindez nem jelent megoldást, ahol olyan távol állnak a vélemények és a gondolatok egymástól, hogy a hegeket már nem lehet egykönnyen begyógyítani, de egy próbát mindig megér.
Egy mosoly, egy érintés nem kerül semmibe.
 
Kellemes kibeszélést kívánok hölgyeim mára. Ha nem vagy a csajos csoport tagja, be tudsz jelentkezni itt.
 
Ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel is!
 
Írásaimat megtalálod a Facebook oldalamon: Dénes Tamás műsorvezető
 
Támogatta: Senia Events 

Szólj hozzá!

2011.10.28. 09:25 DénesTamás

Már mindenki?

 

 
 
FÉRFI SZEMMEL NŐKNEK
pénteki rovatom a csajos csoportnak
 
 
 
 
 
 
 
Olvasom, hogy a napokban a Való Világ új szériájának kiesője, Cristofel meglátogatta az egyik bulvárlap szerkesztőségét és az olvasói kérdésekre válaszolva elmondta, hogy mennyire sajnálja, hogy nem lehet benn a Villában, mert egyfajta magamutogatónak tartja magát. Egy másik kérdésre pedig azt válaszolta, hogy ő tulajdonképpen színész vagy műsorvezető szeretne lenni a műsorbeli ismertségét kihasználva.
Mielőtt bárki irigységgel vagy okoskodással vádolna meg, leírom: nem, ezek a szép szakmák a tehetséges, érdekes, jól felkészült embereket valóban várják, és én is elismerem azokat, akik különleges vagy jó teljesítményt nyújtanak. Hiszen arra én is kíváncsi vagyok. De valahogy fennakadok azon, hogy mindenki színész vagy műsorvezető akar lenni. Vagy ez tényleg annyira egyszerű lenne?
Ha az ember bekapcsolja a televíziót – sajnos – egyre több olyan műsort, programot láthat, ahova beültettek valakit, hogy vezesse le. Valakit, aki valamiért fontos. Mert elismert ember (ez még a jobbik eset) vagy azért mert a fél ország előtt meztelenül tusolt és próbált okoskodni vagy szerelmeskedni valakivel. És bár némi oktatás után és látott példák alapján megpróbálja, az nem mindig sikerül. Mert az nem olyan egyszerű. Nekem meggyőződésem, hogy némi talpraesettség, jó beszédkészség, idegen nyelv ismerete mellett nem árt némi műveltség is mindehhez. Látom a kereskedelmi tévék azon törekvését, hogy „szép emberek” kerüljenek képernyőre, ami nem baj, hiszen a televízió vizuális műfaj, de ezek a szépek és jóképűek néha hadilábon állnak a beszéddel vagy a talpraesettséggel vagy akár mind a kettővel.
Valahogy mindenki, aki ilyen-olyan villákba bejut, úgy jön ki, hogy neki feltétlenül képernyőn kell maradnia. De miért? A pénz és a hírnév mindent visz? Vagy van abban valami elmondhatatlanul perverz, hogy előbb a kukidat mutogatod a fél országnak főműsoridőben, majd esetleg egy komoly témában próbálsz majd zakóban érvényesülni egy másfajta műsorban?
Elkurvult ez a világ. Én is műsorvezető vagyok. Tudom, hogy mennyi nehézséggel jár ez a pálya és mennyi sikerélményt is ad egyben. Lépcsőről-lépcsőre jutva értem el addig, hogy ma délutáni műsort vezetek az ország harmadik legnagyobb rádiójában és egy kisebb televízión, a szakmámnak megfelelő adásban dolgozhatok és jelentem az aktuális időjárási frontokat. Büszkén csinálom. Lehet, hogy többet is elérhettem volna, de ezt szeretem csinálni, és remélem jól is teszem a dolgomat azzal a jó 16-18 évnyi tapasztalattal, ami a hátam mögött van. Kisebb cikkek megírásával kezdtem, a rádióban három perces vágott riportok elkészítésével, hogy mindent megismerjek ától zéig, sokmindent megtanultam, amíg idáig jutottam.
És sajnos még mindig idegesít, amikor egy Cristofel szinész vagy műsorvezető akar lenni, mert a magamutogató ösztöneit itt tudja kiélni leginkább. Bár az is lehet, hogy egy Básti Lajos vagy egy Vitray rejtőzik benne. Bárcsak úgy lenne!
(képek: 1.2.3.4.)
 
 
 
Ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel is! Ha van véleményed, vagy hozzászólnál a témához, akkor csatlakozz a csajos csoporthoz itt!
 
Találkozzunk a Facebook oldalamon: Dénes Tamás műsorvezető
 
Támogatta: Senia Events

Szólj hozzá!

2011.10.21. 14:02 DénesTamás

ESKÜVŐ?

Címkék: férfi esküvő párkapcsolat házasság

 

 

 

FÉRFI SZEMMEL NŐKNEK

pénteki rovatom a csajos csoport részére

 

 

 

 

 

 

Furcsa időket élünk. Most olvastam egy statisztikát, hogy a 35 év alatti párok közül már többen élnek Magyarországon házastársi kapcsolatban, mint klasszikus házasságban és a környezetemben is azt veszem észre, hogy sokan élnek együtt már évek óta anélkül, hogy lepapírozták volna anyakönyvvezető előtt.

Egy barátom, amikor azt kérdeztem, hogy akkor ennyi év együttélés után lesz-e esküvő, azzal vágott vissza, hogy minek? Hiszen szeretik egymást, ezt papírok nélkül is tudják, és különben is sokba kerül, meg egyáltalán. Én érveltem erre a szülőkkel, akik talán elvárnák, de erre az volt a válasz, hogy ők sem ragaszkodnak az esküvőhöz, hiszen látják a fiuk boldogságát. Majd, talán egyszer.
Ez elgondolkodtatott. Én sem házasodtam még, pedig ha megtettem volna, amikor illett volna, már elvált ember lennék. Az öcsém idén megtette, gyermekük születése előtt, igaz szűk körben. De a szüleim boldogok voltak. Az is igaz, hogy nem miattuk tette, ezt a (ma már) feleségével közösen döntötték el. Régen, amikor az együttélés nem volt túl gyakori, részben az akkori szokások, részben az áldatlan lakáshelyzet miatt, az esküvő volt az egyik lehetőség a felnőtt különélés elkezdésére, hiszen az állam így adott támogatást. Azonban ma ez már nem élvez prioritást, sokan megtehetik, hogy kipróbálják, milyen együtt élni, mielőtt összekötnék az életüket. Ha egyáltalán megteszik. (kép)
 
A nők is ma már határozottabbak, másképp gondolkodnak. Sok nő ment bele régebben egy házasságba, hogy elmeneküljön otthonról vagy csak egy jobb élet reményében, és ha még nem is kapta meg, amit várt, vállalta a házassága minden nyűgét. Azonban az emancipációval, a női egyenjogúsággal együtt nőtt a válások száma, ami sok esetben járt lelki sérülésekkel, rosszabb anyagi helyzettel és még további hátrányokkal. Meg hát annyi rettenetes történetet hallani. Sokan félnek a házasságtól, mi van, ha véget ér a szerelem? Mi van, ha külön utakon akarnak majd járni? Inkább meg sem házasodnak a válás szörnyűségeitől tartva.
Egy ismerős srác még érdekesebb érvet hozott fel a házasság ellen: nem ér rá. Szerinte annyi macera a semmiért. Köszöni, jól elvannak! Vett már a barátnőjének gyűrűt, utaztak eleget, amelyikből bármelyikre ráfoghatja, hogy nászút volt és van már közös gyerek is, akit természetesen a nevére vett. Tudja, hogy a barátnőjével szeretne maradni élete végéig, de neki ehhez nem kellenek papírok, nem kell anyakönyvvezető és nem kell ceremónia.
Leszögezem, én házasságpárti vagyok, dacára annak, hogy még nem jutottam el odáig. Van abban valami szép, amikor két ember hivatalosan is összeköti az életét és vállalják a család és a barátok előtt, hogy jóban-rosszban. Lehet, hogy ez a bennem lappangó romantika, de tetszik. Sok esküvőn voltam és azt is tudom, hogy már az előkészületek is mennyi gonddal és problémával járnak, de akkor is. Van annak a menyasszonyi fehér ruhának bája és ereje, amit minden nő ki szeretne próbálni a kis életében, és mi férfiak is szeretnénk abban látni a nőt, akit szeretünk annyira, hogy egy életre magunkhoz láncoljuk. Meg szeretnénk egyszer egy olyan ünnepet, ahol a mi szerelmünket, együvé tartozásunkat ünnepeljük a nekünk fontos emberekkel. És higgyünk abban, hogy nem válással végződik az a történet két olyan ember között, akik szeretik egymást. Ennyire lehetünk szentimentik!
Egyet értek maximálisan azzal, hogy két ember éljen együtt hónapokig, akár évekig, hogy kipróbálja a másikat, hogy el tudja-e viselni a másikat hétköznap és hétvégén, éjjel és nappal is, de ha megy a dolog, akkor hadd legyen megpecsételve az egész egy házassággal.
Tévedés ne essék, egyáltalán nem ítélem el azokat, akik nem házasodnak össze, hiszen minden fenti érvet megértek és akceptálom. De az a csipetnyi fűszer, jelen esetben a házasság – lehet, hogy ez ad még valamit egy jó kapcsolathoz.
A barátok meg jöhetnek bulizni.
 
 
Kicsit későn, de remélem kellemes témát hoztam ma! Ha szeretnél hozzászólni, de nem vagy a csajos csoport tagja, jelentkezz be itt!
 
Találkozzunk Facebook oldalamon: Dénes Tamás műsorvezető
 
Támogatta: sos-esküvő

Szólj hozzá!

2011.10.19. 16:37 DénesTamás

Friss filmélmények

Címkék: film mozi élmények

 

Két filmet is láttam a mozikban az elmúlt másfél hétben. Egyik sem volt rossz, de nem kiemelkedő filmek, maradjunk abban! A sorrendben első, egy igazi egyszer fogyasztható, kissé sablonos, de azért izgalmas thriller, az Álmok otthona, míg a Három testőr 3D kifejezetten látványos és szórakoztató, de nagyjából ennyi. (kép)

Előbb az Álmok otthona című amerikai filmet néztük meg, ami műfaját tekintve thriller, azon belül pedig a manapság ismét oly divatos pszicho verziója, remek szereplőkkel. Legalábbis a korábban James Bondként pózoló Daniel Craig és a szépséges Múmia-sztár Rachel Weisz kettőse a Kör filmekből ismert Naomi Watts-cal és a férjét játszó Csókás Mártonnal megfejelve nem tűnt rossz gárdának. És a film sem indul rosszul. A téli hidegben a középvezető, jóképű amerikai menedzser otthagyja a cégét és a feleségével és a két kislányával, mint ahogy egy rendes amerikai, aki mer nagyot álmodni egy szép nagy házba költözik a külvárosba. És hiába rendezkedik be a kis család a havazás kellős közepén, rejtély hegyekkel találják magukat szemben. És amikor kezdjük magunkat beleélni a misztikumba, egy nagy ugrással már a film közepén a kezünkbe kapjuk a megoldást, hogy onnan csomózódjon tovább a történet.
Megmondom őszintén Scorsese Viharszigete után egy évvel egy ilyen filmmel kijönni, ami sok mindenben hasonlít rá – bátorság. Vagy botorság? Egy tény: ha a kettőt össze kellene hasonlítani az egyező logikai szál miatt - Scorsese sokkal jobbat tett le az asztalra, mint az ezt a filmet jegyző ír Jim Sheridan. Egy azonban nagyon működik: a két főszereplő láthatóan jóízű csókokat vált benne. Ez pedig – hogy pletykálkodjak egy kicsit, ahogy tettem a film Juventus Premierje előtt a színpadon – nem véletlen, hiszen Daniel Craig a forgatás alatt szerette el a magyar felmenőkkel rendelkező Rachel Weisz-t a Fekete Hattyús Darren Aronofsky-tól. Sőt, azóta el is vette feleségül – ennél jobbat még egy hollywoodi PR-es sem álmodhatott volna!
A másik film, amelyet láttam, a Három testőr 3D. Alexandre Dumas örökzöldje 1844-ben jelent meg először még írásban, de már a múlt században vagy tucatszor feldolgozták filmen is nagyobbnál nagyobb sztárokkal, utoljára a kilencvenes években, amelyből leginkább az All for Love című slágerlista vezető dal maradt meg a Bryan Adams-Sting_Rod Stewart triótól. (kép)
Most nagy sláger nem volt a filmhez, sőt olyan eget rengető sztárok sem, mint korábban, hiszen jobbára másodosztályú, de jó képességű színészeket állított csatasorba a Kaptár filmekkel elhíresült rendező, Paul Anderson, aki a feleségét, a Mylady-t alakító szépséges Milla Jovovich-ot sem hagyta ki, hogy ebből a filmből se maradjon el a valós szerelmi szál. Viszont látványban odarakott rendesen! Nem elég, hogy háromdimenziós technikával készült a mozi, de a sztárgázsi helyett a technika kapott nagy lóvét, és ez a film minden egyes kockáján érzékelhető. No meg az elmúlt 20 év filmtermése is. Gondolná valaki, hogy a Három testőrben találkozhatunk olyan filmes trükkel, amit korábban a Mátrixban láthattunk? Vagy utalásokat olyan filmekre – hol látványban, hol szövegben, hol kameramozgásban – mint a Karib tenger kalózai, a James Bond filmek vagy éppen a Mission Impossible?
Tényleg szórakoztató volt a Három testőr 3D! Azt azért nem mondanám, hogy azóta is emlegetem, és ezzel álmodtam, de több volt, mint amit vártam. Az Álmok otthona is nézhető, de ez sem lesz majd a polcomon, a kedvenc dvd-im között.
 
Legyél az ismerősöm: Dénes Tamás műsorvezető
Ha tetszik írásom, oszd meg ismerőseiddel is!
 
Támogatta: Senia Events
 

Szólj hozzá!

2011.10.14. 08:53 DénesTamás

Mennyire lehet egy nőt megalázni?

Címkék: tv2 férfi majka bea karda

 

 
 
 

FÉRFI SZEMMEL NŐKNEK

pénteki rovatom a csajos csoport részére
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Szeretem, ha valaki vagány. Kifejezetten tisztelem azokat a műsorvezető kollegáimat, akik nem a nyálban úszkálnak, hanem felvállalják vagányságukat, és rádióadásban vagy a képernyőn is olyanok, mint az életben vagy még bevállalósabbak. És az sem baj, ha néha kicsi éle van a mondanivalójuknak vagy netán egy kissé csípősebb a prezenter nyelve és nem az összemosolygásról szól egy interjú vagy rosszabb esetben az alákérdezésről.
Szerda este azonban iszonyatosan mellbe csapott az, amit a TV2 Összeesküvők című realitijének éjszakai verziójában láttam Majoros Péter alias Majka előadásában. Ő ugyanis vagánykodni akart egy korábbi adásban, de megalázott egy nálánál jóval idősebb nőt, és ezzel alaposan túllőtt a célon. Sőt, szerintem minden célon. Ez nem vagánykodás volt! Az, amit láttunk bunkóság, suttyóság, a legmezeibb prosztóság. A –ha létezik még ilyen Magyarországon – szakmai minimum alulmúlása. Visszaélés ismertséggel, a média adta lehetőségekkel és valaki kibeszélése több millió televíziónéző előtt, gyakorlatilag a háta mögött. Ez minden, csak nem elegáns!
Mert lehetett volna ezt józanul, ésszel is tenni, úgy hogy az humoros, kikacsintós legyen. Úgy, ahogyan azt sokan megtudják tenni, hogy az érintettek is nevessenek rajta, vagy ha megsértődnek, akkor a fél ország rajtuk röhögjön. És erre számos példa volt az elmúlt fél évszázadban, hiszen Hofitól kezdve Gálvölgyin keresztül az Irígy Hónaljmirigyig különböző stílusokban mulathattunk ismert emberek gyengeségein. És a legtöbb érintett büszke volt, hogy őt kiparodizálták, szórakoztak rajtuk. Mert nem a tahóságokon nevettünk.
De Majka most nagyon elvetette azt a bizonyosat. Egy korábbi adásban, amit be is játszottak most szerdán, elkezdett szerencsétlen Karda Beán élcelődni, hogy mennyire béna volt valami tv2-s hakniműsorban. És hogy Bea büszke arra, hogy 61 évesen 61 kilo, mire a műsorvezető hozzátette, hogy az IQ-ja is 61-es és nevetett a saját poénján. Talán, ha itt befejezi Majka, még csak szimplán bunkó lett volna és ennyi. De ő folytatta, magát hergelve, hörögve, a saját humorától megrészegülve és így hahotázva árulkodott a tévénézőknek arról, hogy miket mondtak szerencsétlen Karda Beáról a háta mögött: „Amikor az Ezek megőrültek című műsort forgattuk, akkor azt beszéltük a stábbal: hogy lehet az, hogy őt még nem ütötte el soha semmi, és megélte ezt a szép kort? Annyira alkalmatlan volt az életre, hogy azt sem tudta, melyik bolygón van! Hogyhogy nem lépett még egyszer sem a busz elé?” És röhögve folytatta az alázást…
Nem csodálom, hogy másnap minden lap tele volt azzal, hogy az énekesnő mennyire megsértődött. Legyünk annyira dzsentlmenek, hogy egy fiatal pasi egy idősebb nőt minimum nem hoz kellemetlen helyzetbe, az elhangzottak pedig kimerítik a becsületsértés fogalmát. És itt jön a szerda esti produkció, amit magam is láttam. Gondolom, mintegy bocsánatkérésként felhívták Karda Beát, amire Majka egy hanyag zakóval, egy előre csomózott nyakkendővel és táncosokkal készült, meg egy érthetetlen, de mindenképpen gúnyos meaculpával, ami minden volt, csak őszinte bocsánatkérés nem. Nem is csodáltam, hogy Bea iszonyatosan kifakadt és élő adásban küldte el a közben is pofákat vágó, erre láthatóan nem felkészült hülyegyereket. (kép)
Az egész annyira kínos volt! De ha valaki tahó volt már egyszer, akkor legyen benne legalább annyi becsület, hogy a saját maga hájpolása és sztárolása helyett egy valóságos és életszerű Bocsánat! Is kicsússzon a száján, amire már Majkánál nagyobb emberek is képesek voltak. Olyan volt az egész, mint amikor a rossz gyerek beszól a tanárnőnek, és amikor az leszidja őt, az az osztálytársait szórakoztatja, jelezve, hogy ő mekkora ász, még a tanárnő jogos kifakadása sem hat rá. Hát ezt éreztem, hogy Majka egy pimasz gyerek és nincs tisztelettel senkire, mert ő a Majka. Még ha Karda Bea nem is egy akadémikus, még ha bénázik is egy forgatáson és hülyeségeket kérdez, akkor is nő, anya és nem mellesleg kétszer annyi idős, mint a valóságshow-ból kibányászott rapper. Lehet rajta poénkodni, de a poénkodás és a gúnyolodás között van egy kis különbség!
Nem tudom eldönteni, hogy Majkával, a közeggel vagy éppen velem van gond. Én Villám Géza pofátlanságain nőttem fel, igaz ő jó polgári neveltetést kapott és ismerte a határokat. De ez az egész nálam most kiverte a biztosítékot. Pedig nem vagyok konzervatív gondolkodású, de ez nem vicces volt, hanem megalázó és – ismétlem magam - kínos. És vajon a TV2-nek?
 
Ezt gondoltam mára témának a kibeszélő csajos csoportba! Ha van véleményed, hozzászólnál, csatlakozz a csoporthoz itt
 
Írásaimat megtalálod Facebook oldalamon: Dénes Tamás műsorvezető
 
Támogatta: Senia Events

Szólj hozzá!

2011.10.07. 06:23 DénesTamás

Szakítás után

Címkék: férfi szakítás

 

Tartsuk a kapcsolatot szakítás után?

FÉRFI SZEMMEL NŐKNEK

pénteki rovatom a csajos csoport részére

 
 
 
 
Ha van szar dolog a világon, az a szakítás. Ezt gondolom olyan nagyon nem kell ecsetelni, mindenki átélte már kisebb vagy nagyobb sérülésekkel a lelkében. Nem jó, de sokan tudjuk, hogy szükséges rossz. Valamelyik félnek vagy mindkettőnek hozhat megnyugvást, lehetőséget a megújulásra és a továbblépésre. Új kapcsolatra. 
Nem könnyű elszakadni valakitől, akit szerettünk, akiért oda voltunk, aki sokat jelentett. De ha a szerelem elmúlt, nem mindig érdemes belefáradtan benne maradni. És bármekkora fájdalommal vagy sajnálattal jár, azt jobb, ha meglépjük! Még akkor is, ha a másik esetleg nem számít arra, vagy nem hiszi, hogy meglépjük. Nem jó – ahogy felvezettem. Szakítani sem, és az sem, ha bennünket hagynak ott.
De most lépjünk ezen túl, szar és kész! Mert amiről most bölcselkednék, az az azt követő éra. Annak is a „Tartsunk kapcsolatot vagy ne?” szegmense. Apukám mindig büszkén emlegeti, hogy akárhány barátnője volt is az életben, azokkal becsületesen tartja a kapcsolatot és van olyan is, aki Anyám egyik legjobb barátnője lett. Az illető hölgy, Zsazsa néni gratuláló virágcsokrot küldött jelzés értékkel Anyámnak, anno amikor a szüleim házasságot kötöttek, innen ered ez a jó kapcsolat. Ez is egy lehetőség, ez is egyfajta gondolkodásmód.
Kétségtelen, hogy a legtöbben nem így értelmezik a szakítást, én úgy tűnik genetikusan örököltem a „maradjunk jóban” elméletet Apámtól, mert megpróbáltam exeimmel legalább olyan jóban lenni-maradni, hogy ha meglátjuk egymást, ne kelljen átmenni az utca másik oldalára, mert a közelemben erre is van példa bőséggel. Van, akinél erre volt befogadó közeg és persze olyan is, akinél nem. Embere/nője válogatja. Én nem haragszom senkire, gondolom az évek múltával mások sem haragszanak rám. És ha egyszer együtt voltunk, az azt jelenti, hogy valamit szerettünk, tiszteltünk egymásban, tehát ha véget is ért a románc, utálni azért nem kell a másikat, hiszen a sebek azért begyógyulnak. Így gondolkodom én.
Persze tudom, hogy ez nem általános. És vannak, akik úgy gondolkodnak, hogy ami egyszer véget ért, azt nem érdemes bolygatni – és ezt is meg tudom érteni. Csak hát az életben nem tudunk elmenni csak úgy egymás mellett. És – úgy gondolom – még ha rossz is volt a szakítás, nem úgy sült el, ahogy szerettük volna, haragudni a másikra, kerülni őt, nem szabad. Nyilván vannak olyanok, akikkel jobb kapcsolatot tart fenn az ember és olyanok, akikkel a kapcsolat ténye maximum a születésnapi üdvözletre korlátozódik. De a kapcsolat megmarad.
Mi férfiak racionálisabb gondolkodásúak vagyunk, a nők inkább érzelemből döntenek. Ezt tapasztalom akkor is, amikor az aktuális párjaink a korábbiakra fújnak. Minek a kapcsolattartás, amikor az véget ért? Pedig az ilyen jellegű féltékenység teljesen felesleges. Egy idő után elmúlnak az érzelmek, sőt néhány eltelt hónap után már az egykori közös barátok sem lesznek közösek és még néhány hónappal később már az emlékek halványulásával még az érdeklődésünk lesz közös. Sőt megkérdőjelezzük, hogy egyáltalán anno mi tetszett benne. Van olyan ex, akivel ma már két mondatot nem tudnék váltani, annyira különböző lett az életvitelünk, a gondolkodásunk, pedig egykoron ugyanazt a levegőt szívtuk. De hát elkanyarodott az életünk, ezek szerint kétfelé…
Nem tudom, hogy szakítás után mi a helyes. Egy a fontos: akit a párunknak tartunk, azt szeressük, és az tudjon bízni bennünk. Ennyi. Az exekkel való kapcsolatok pedig a múlt szép emlékei. Nem többek. Intelligencia kérdése, hogyan tudjuk azokat kezelni.
 
Ez lenne a téma mára! Ha akad olyan hölgy, aki még nem tagja a kibeszélős csajos csoportnak, és lenne véleménye a témáról, az csatlakozhat itt.
 
Ha tetszett írásom, oszd meg ismerőseiddel, a többit pedig megtalálod Facebook oldalamon: Dénes Tamás műsorvezető
 
Támogatta: sos-esküvő

1 komment

süti beállítások módosítása