FÉRFI SZEMMEL NŐKNEK
pénteki rovatom a csajos csoportnak
Minden párkapcsolatban előfordulnak kisebb-nagyobb veszekedések. Néha gyakrabban, aztán lehet, hogy hosszú ideig nyugi van, feszültségmentes időszak, azután ismét egy problémásabb időszak következik. Ez benne van minden együttélésben, minden kapcsolatban. Erről már írtam korábban itt a blogomon. Abban leírtam, hogy nem hiszek a vita nélküli, néha veszekedésmentes kapcsolatokban, mert a feszültségeknek ki kell jönnie és ez így egészséges. Akik nem vitatkoznak időnként, ott is legalább olyan komoly probléma van, mint azoknál, akik heves vérmérsékletükkel, olaszos temperamentummal, esetleg bántóan, éllel juttatják a másik tudomására a bajukat. Vagy lehet a nagy csend oka az egymás iránti érdektelenség és érzéketlenség, de az legyen egy másik blogbejegyzés témája! Egy-egy kicsattanás kell! Punktum. (kép)
Persze az sem túl normális, hogy ha túl sok az összekapás, de mindenkinél másutt van az a bizonyos ingerküszöb. És másutt van a morgolódási szakasz vége. Van, aki gyorsabban megbocsát, vagy feloldódik és van, aki képtelen erre és hosszú órákon, napokon keresztül képes haragudni a másikra. És erre szeretném most felhívni a figyelmet! Tudom, hogy minden ember más, tudom, hogy mindenki másképp dolgoz fel problémákat.
De vajon önzőség-e egy rosszul sikerült mondat, egy késés vagy egy formás női/férfi popsi utáni pillantás után hosszú ideig sértetten magunkba zárkózni? Egyáltalán mi a jó: gyorsan megbocsátani vagy húzni az időt, hogy a másik is teljesen tisztában legyen azzal, hogy valami rosszat tett? Nem tudom. Én magam a gyors megbocsátás híve vagyok és a kibeszélésé. Minek őrlődni, sértetten üldögélni, megbántva, mint egy kisgyerek merev önsajnálatba burkolózva, amikor egy mosoly, egy érintés és néhány jó szó segíthet a legtöbb problémán. Persze tudom, hogy vannak, akik ekkor is képtelenek a megbocsátásra, de a legtöbbször ez hatni szokott. Uraim! Egy virág vagy egy vacsora pedig a non plus ultra ebben az esetben, arról nem beszélve, ha magunkra vállaljuk a hibázó fél szerepét, még ha az nem is így történt. Aztán később ki kell beszélni a problémákat magunkból, nem szabad semmit sem a szőnyeg alá söpörni, mert az csak halmozódik és egyszer egy piszok nagy robbanással a fekália mindent beboríthat, még a legjobb kapcsolatokat is.
Nyilván vannak súlyosabb viták és veszekedések, amiket nem lehet ilyen egyszerűen elintézni, olyanok, amelyek magva mélyen van elásva, és közös erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy tisztázva legyenek. De biztos vagyok abban, hogy valakinek mindig engednie kell! Nem kell minden esetben sarokba dobni a méltóságunkat, de igenis egyszer-egyszer érdemes. Le a büszkeséggel, ha cserébe mosolyt, szeretet kapunk! És lelki békét!
Tudom, hogy vannak olyan esetek is, ahol mindez nem jelent megoldást, ahol olyan távol állnak a vélemények és a gondolatok egymástól, hogy a hegeket már nem lehet egykönnyen begyógyítani, de egy próbát mindig megér.
Egy mosoly, egy érintés nem kerül semmibe.
Kellemes kibeszélést kívánok hölgyeim mára. Ha nem vagy a csajos csoport tagja, be tudsz
jelentkezni itt.
Ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel is!
