Nem titok, egyre többet biciklizek városban és azon kívül is - és egyre jobban élvezem. Nem is tudom, mi kellett ahhoz, hogy tavaly elkezdjek a munkába is bringával járni, de egyre gyakrabban teszem. Próbálom, hogy mindennap megtehessem, de ez nem mindig sikerül – ez még nem túl egyszerű Budapesten. De attól még nagyon jó és a városi benzingőz, meg a kevéske biciklis út ellenére is próbálkozom sok ezer társammal együtt. Korábban robogóztam, amit nagyon élveztem, de a biciklizés új dimenziókat nyitott számomra a városi közlekedésben. (kép) Apró utcácskák, ligeteken keresztül vezető ösvények, soha nem látott területek és házak, eldugott terecskék és romantikus sétányok – ezeket autóból soha nem ismerhettem volna meg. Nincsen gondom a parkolással és a dugókkal, viszonylag kiszámítható mennyi idő alatt érek a végcélomhoz. Ami kellemetlen egy-két idegesítően önző autóson és a folyamatos biciklilopásokon kívül az a mozgással járó izzadás, amit cserepólóval vagy jól szellőző inggel oldok meg az illatszerek mellett, de a tutit még nem tudom.
Szégyen vagy nem, múlt csütörtökön először vettem részt a Critical Mass-en, a talán legnagyobb városi kerékpáros felvonuláson, amely figyelemfelhívásként indult, ma már stabil, sokezres tömeg évi kétszeri dzsemborija. Egy kicsit az aktuális városvezetés vízfejének mutatja meg, hogy mennyien próbálnak az autórengetegben bringával érvényesülni és nem elveszett, nyugatról beáramló pazarló hülyeség a kerékpársáv és a bicikliút építése ennek a sok-sok embernek, aki nem is szennyezi az amúgy is szmogos várost. És még mozog is. Ráadásul, ahogy körbenéztem, nem a kereseti lista legalja bringázik Budapesten…
Csodálatos élmény volt, ahogy több ezer biciklit emeltek a részt vevők a magasba a Budáról a Hősök terére tekerés után. Kell a közösségi élmény ennek a közegnek is, akik – vélhetően – nem futballpályák padjait törik össze vagy öltöznek komor egyenruhákba, ha együtt akarnak lenni, hogy megmutassák az erejüket.
(kép)Szombaton pedig egy újabb bringás élmény következett: körbe tekerni a Velencei tavat. Tudom, hogy nem egy nagy etwas, de élménynek mindenkinek csak ajánlani tudom. Tök jó volt tekerni a napsütésben erdei utakon és a tó mentén. Nagyjából az egész másfél-két óra alatt körbe biciklizhető, nekünk egy kissé tovább tartott, mert további élvezetekkel bővítettük a napot, mint sörözés, gyros evés és fröccsözés. De isteni volt! Láttunk gyönyörű villákat, nádast a naplementében, elmentünk a pákozdi lovarda szépséges ménese mellett és beülhettünk Piedone kocsmájába piszok olcsó sörre.
Ami nem tetszett, az a kevésbé karbantartott biciklisút. Bringáztunk már a Balaton körül, ami elsőrangúan van kiépítve – nagy élmény ott tekerni. Itt küzdeni kellett a gyökerekkel, az elfogyó úttal, a kockakövekkel és a kisebb-nagyobb akadályokkal.
De megéri kipróbálni! És remélem, hogy újabb és újabb kerékpárosoknak kiépített helyekre tudunk majd elmenni. Mert marhajó, bicikli nyeregből nézelődni. És bár kissé későn estem ezzel komoly szerelembe, de megyek tovább! Jöhetnek az ötletek!
