FÉRFI SZEMMEL NŐKNEK
PÉNTEKI ROVATOM A CSAJOS CSOPORT RÉSZÉRE
A napokban olvastam egy testvérblogon egy rövid téma felvezetést az őszülésről és arról, hogy vajon mi az alapja, egyáltalán mit gondolnak róla a hölgyek. Ahogy a kommenteket böngésztem, rájöttem, hogy egyáltalán nem negatív a megítélése, pláne ha Richard Gere képe kerül a szöveg alá. És Richard Gere még szerintem is jó pasi. Márpedig én is erősen őszülök. És ez néha elgondolkodtat.
Egy kissé én is körbe kérdeztem, hogy mit gondolnak az őszülésről a körülöttem élő-dolgozó nőneműek. Persze lehetséges, hogy amennyiben egy erősen fehéredő hajú pasi kérdezi, akkor elfogultak, de tény, hogy sok nő nem találja kellemetlennek az őszülő halántékú férfiakat, sőt! Úgy tűnik, hogy ez a nőkben egyrészről valami rejtett apakomplexust ébreszt, másrészről pedig sármosnak találják. És hallottam azt a mondatot is (ami marhára tetszett nekem, náná!), hogy „ha lehet választani, akkor inkább az őszülés, mint a kopaszodás!” (kép)
Érdekes, hogy tényleg, mennyire élesen elválik az őszülés terén a férfiak és a nők válasza az első fehér hajszálaknál. A nők eszeveszett módon tépkedik, majd kezdik el festeni a hajukat. Ezzel szemben a férfiak, talán még kérkednek is vele, és büszkék egészen addig, ameddig nem jelentkeznek azok nagy számban. Akkor már a pasikban is felvetődik, hogy mit kezdjenek vele.
Én – bevallom – roppant hiú manus vagyok. Anyám után esélyes voltam a korai őszülésre, így nem is csoda, hogy húszas éveim végén jelentek meg az első fehér hajszálak, mára pedig már erősen mákos vagyok. Egyik barátom szerint így most már valóban a magyar rádiózás nagypapája. Szóval, amíg az első szálak szórakoztatóak voltak, tetszettek, mutogattam őket, dicsekedtem vele, egy idő után szaporodásukkal egyre zavaróbbak lettek. És jött a dilemma: őszesen vagy festve? Nem tagadom, próbálkoztam a festett és a színezett séróval is, de túl sokan jegyezték meg, hogy látszik, hogy nem az a valódi hajszínem, meg hogy mennyivel jobban állna őszesen, meghogy Richard Gere meg George Clooney…
Szóval most bevállalom, és bár kapok humorosnak szánt megjegyzéseket a koromra a hajam alapján megítélve, ami persze bántja a kis lelkemet, de a legtöbben tényleg sármosnak találják, ami tényleg jól esik és persze megnyugtató. Már igazán csak azon gondolkodom, hogy mit tegyek (vagy ne tegyek) ha már nem lesznek sötétebb hajszálaim? Ha már fehér lesz teljesen a fejem teteje?
Láttam erre jó példákat! Rövid és hosszabb verziókban is, ami nem is tűnt rossznak, bár némelyik inkább extrémebb, némelyik pedig úriemberesnek, sőt egyenesen nagypapásnak tűnik számomra. De – lehet, hogy az a legegyszerűbb – ha az ember elfogad bizonyos adottságokat, beletörődik dolgokba vagy egyszerűen csak alkalmazkodik azokhoz. Hiúságom azt diktálja, hogy ha már ezt örököltem, akkor ebből is a legjobbat hozzam ki. Mert lehet! Odáig jutottam, hogy nem ciki negyvenes éveim legelején divatos ősz séróval élni.
Legalábbis ha Richard Gerenek sikerült…
Ez lenne a mai téma hölgyek!
Ha szeretnéd megvitatni ezt a témát, de nem vagy a csoport tagja, csatlakozhatsz itt.
