Már az is meglepetés volt, hogy a maratoni futás dacára korrekt kocsisor szeretett volna bejutni a Lágymányosi-híd melletti-alatti parkolóba, amely kvázi bejáratként működik. Tetszett, hogy nem rablógazdálkodás folyik, hanem teljesen normális módon négyszáz forintot kértek a parkolóban, egy alkalomra. Gyűlölöm, amikor az embernek a parkolás miatt az óráját kell néznie. A tekintélyesen nagy parkolóból a gyönyörű napsütésben indultunk el a földnyelven, amely már az első tábla szerint is a Duna 1642 és 1640-es folyamkilométere között terül el. Valahogy úgy kell elképzelni, hogy egy nagyjából kilométer hosszú és ötven méter széles gátcsík, amelyet egyik oldalról egy lekerített egykori öböl, a másik oldalról a Duna határol. És baromi jól néz ki!

Igaza volt Maci kolleganőmnek! Jó érzés volt ott lenni! Végre egy kulturált, európai fővároshoz méltó hely van Budapesten is, amire büszkék lehetünk a sok ódivatú, szörnyű építészeti konzervatívizmus között, ami jellemzi városunkat. Szeretem a modern építészetet, és miután imádok utazni, mindig figyelem, hol-miként építkeznek, hogyan illeszkedik bele egy-egy újonnan beépített terület a város hangulatába, mennyire teszi az élhetővé az adott várost, ad-e valami újat, különlegeset? Nos, sajnos ez alapján Budapest egy nagyon elmaradott város. Itt kevesen mertek különleges dolgokkal kísérletezni, kevés érdekes épület van és a szobrok is olyanok, mintha a múlt század elején élnénk, még a mostanában átadottak is. Ezért is tetszett az, amit most a Kopaszi gáton láttam! Adtak a városnak egy olyan területet, ahol a látvány és a lehetőségek összhangban vannak. Huszonegyedik századi komfort, amit láthatóan szeretnek a budapestiek. Egy korábban ipari terület, amiből egy élhető közpark lett éttermekkel, kávézókkal, fagylaltozókkal és nagy füves területekkel.

Jól illeszkednek ezek a kiszolgáló helységek is a hely hangulatához. A Cafe Ponyvaregény, a Vakvarjú étterem vagy a belga sörös bisztró mind-mind trendi hely, amelynek terasza csodálatos élményt nyújt az oda kiülőknek. Mintha egy tóparton ülnének, az öböl ügyes elrendezésének köszönhetően. A vendéglősök pedig megérezték a Kopaszi gátban rejlő lehetőségeket, hiszen ezek a szépen kivitelezett, ügyesen berendezett éttermek, kávézók vagy éppen bisztrók a szép napsütésben tele is voltak. Ömlöttek oda a vendégek, néhol harc ment egy-egy jobb asztalért – azt hiszem erről álmodik minden vendéglős

Mert a budapestiek is felfedezik maguknak azokat a helyeket, ahol a városon belül szórakozni, élni tudnak. A Kopaszi gát pedig az, de nagyon! Ahogy az ember végig gyalogol a hibátlan kockaköveken, jól öltözött családok sétálnak, szerelmespárok romantikáznak a fűre terített pokrócokon, biciklisták tolják a járgányukat és bikinis csajok napoznak a part mentén. Belakták a fővárosiak villámgyorsan ezt a helyet. És a sok ember, a nyüzsgő családok dacára nem láttam szemetet eldobva. Mert valahogy van elég szemetes és egy ilyen hely arra ösztökéli az arra sétálókat, hogy ne dobják el a sörösdobozaikat vagy a fagyi mellé adott szalvétát. Talán csak az egyik nem működő WC okozott némi csalódást.

Ha lehet Budapesten ilyen európai nívójú helyet csinálni – nem hiszem, hogy őrült nagy összegből, ráadásul csak az alapokat kell lerakni, mert a többit a vendéglősök magántőkéje teszi hozzá – akkor miért nem lehet ilyen klassz a Gellérthegy, a Városliget, a Népliget vagy éppen a szívem csücske, a Margit sziget??? Merthogy a Kopaszi gát abszolút példaértékű. Csak ajánlani tudom! Kár, hogy a nyári időszaknak, a szezonnak vége, többet jönnénk ide!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel is!

Facebook oldalamon: Dénes Tamás műsorvezető, megtalálod többi írásomat is!

 

Támogatta: Senia Events