Bevallom férfiasan, nagyon szeretem az általam csak városi hepajoknak nevezett szerveződéseket, amelyek az amúgy néha élhetetlen nagyvárost próbálják elviselhetővé tenni. És itt most tényleg mindegy, hogy polgári önszerveződésről van szó, mint az öntudatos újlipótvárosi polgárok és a helyi boltosok, vállalkozók által létrehozott nagysikerű Pozsonyi Piknik esetében vagy üzleti szponzoráció, mint most vasárnap a Nemzeti Vágtához kapcsolódó Andrássy úti kirakodóvásár vagy esetleg önkormányzati szervezésű, mint az Újbudai Családi Piknik, amelynek szombaton a műsorvezetője voltam. Tök mindegy, csak legyen! (kép)
Már a Pozsonyi Pikniken is azt néztem, hogy milyen más arccal mászkálnak az autómentesített Pozsonyi úton a környékbeliek, hogy tudják szeretni a környezetüket, amikor az tényleg az övék lehet, közösséget alkotnak, még ha ez egy nagyobb falu is. Örülnek, amikor a szomszédjukkal nem futtában találkoznak, és amikor Újlipótváros „házi szerzője” Bacher Iván a kocsma teraszán sztorizik fröccsel a kezében százaknak vagy itt lakó művészek énekelnek, szavalnak vagy „csak” mesélnek, beszélgetnek.
(kép) Számtalan jó ötlet teremt itt hagyományt, rajzversenyektől gyerekprogramokon át az operaénekesek erkélyjelenetéig vagy a várostörténeti sétákig, hogy tudják az itt lakók: van mire büszkének lennie Európa egyik legszebb Bauhaus-os környékén. És ez a Piknik működik, él! Néhány lelkes itt élő és dolgozó kitalálta, megszervezte és augusztus utolsó szombatján özönlenek ide az emberek élvezni ezt a sajátos, szigorúan politikamentes rendezvényt, ami immáron harmadik alkalommal már nevet szerzett magának.
Örülök a Nemzeti Vágta sikerének is, bár bevallom, nem vagyok oda a lovas versenyekért, de Geszti Péterék ötlete, hogy legyen Magyarországnak, Budapestnek is egy olyan magyaros látványossága, ami külföldieket vonzhat, és összetartozást hozhat létre ebben az országban – tetszik! Nekem a magyarságtudatom nem sámánsátrakat, Nagy Magyarország matricákat vagy nemezelt oldaltáskát jelent, hanem például a Túró Rudit, a Balatont, a Sziget Fesztivált vagy akár a Nemzeti Vágtát, ami lehet még egyszer akkora siker, mint a New York-i maraton vagy a pamplonai bikafuttatás. Az egyik legszebb terünkön, a Hősök terén lovas versenyt rendezni - ez nemcsak látványos, ez annál több, országimidzs a négyzeten. És az, hogy az Andrássy úton végig kirakodóvásár volt, legalább annyira jó ötlet. Kellemes délutáni séta volt és nemcsak nekünk, budapestiek tízezreinek is. Igaz a kürtöskalács és a fapuska mintha dupla annyiba került volna, mint máskor, de ezt most nézzük el! Jó volt a mindig tömött úton gyalogolni és kerülgetni az ötletes színpadokat például az Opera előtt. Külön üdvözlöm a bicikliseket, akik egy külön szeletet kaptak az Oktogon környékén! Végre itt is egyre nagyobb az öntudat!
Szombaton az Újbudai Családi Piknik műsorvezetője voltam a lakótelepi házakkal körbevett nagyon kellemes Bikás Parkban. Talán nem voltak annyian, mint a szintén velem, ugyanitt tartott május végi Gyermeknapon, de jól sikerült és nagyon sok család jött le a magasházakból és élvezte a napsütést, a programokat. Itt talán kevesebben tehetik meg, hogy lemenjenek a Balatonra, vagy csak kocsiba pattanjanak egy ilyen hétvégén, hogy kimozduljanak. Pláne kevesebb pénz jut színház- vagy koncertjegyre, így az Önkormányzat hagyományteremtő kezdeményezése mindenképpen dicséretes. Jó volt látni a fűben ücsörgő kisgyerekek visítását, ha Vitéz Jánost megtámadta az ördög, a kerületi iskolák sportversenyének eredményhirdetését izgatottan váró srácok fürkésző tekintetét és az esti Dobrády Ákos koncerten babakocsikkal flangáló kismamamák csápolását. Jó volt látni, hogy a toronyházak közötti poros kis park megtelik élettel.
Persze itt ehhez még magasabb szintű segítség kell, ellentétben a Pozsonyi Piknikkel, de attól még itt is kialakulhat területi öntudat és egyszer majd alulról építkező városi hepajok is lesznek, mint tőlünk nyugatra vagy éppen – mint Újlipótvárosban – egy-egy helyen már az országban. Addig is bíztatom az Önkormányzatokat, helyi cégeket, hogy jó programokkal erősítsék a helyiek öntudatát és tegyék a kerületüket, a városukat élhetővé! Hiszen többek között erről is szólnak ezek a rendezvények.
És ne feledje senki: csütörtökön Critical Mass – egy újabb városi megmozdulás!