Almodovar ’11
Tegnap moziban jártam és megnéztem a spanyol rendezőzseni, Pedro Almodovar vadonatúj filmjét, a Bőr, amelyben élek-et. A reklám előzetes thriller-nek, meg sci-fi, horror és pszichokrimi keverékének állította be, így komoly várakozással ültem be, hogy a Volver alkotója mit tudott Antonio Banderas-szal keverni ennyi műfajban egyszerre.
Amikor véget ért a film, az első mondatom talán ez volt: Ez egy állat! És ez a mondat részben Almodovar elismerése, részben a kusza történet végkifejletének utolsó csavarának hatása. Így utólag, még mindig gondolkodom azon, hogy egy jó filmmel vagy egy nagyon hatásvadász alkotással van dolgunk, de ha így mozog bennem még most is, akkor a spanyol mester elérte, amit akart. (kép)
A történet lassan, de nagy felütéssel indul – és ezzel még nem árulok el semmit – hiszen a Banderas alakította sebész megalkotta saját frankensteini kreálmányát, egy gyönyörű nőt, akivel láthatóan szimbiózisban él, igaz bezárva tartja és óvja-védi a kitudjamitől. Nem tudni, hogy a művébe szerelmes vagy a nőbe, de az rajong érte a luxusbörtön körülmények ellenére is. És amikor lassan beindul a történet a kemény házvezetőnő vad fiának a házba való bejutásával, hirtelen, mint egy lavina beindulnak a főszereplőkben mélyen belül lakozó történetek, amelyből a film kockái, mint egy agyontekert bűvös kocka összeállnak, aminek a végét a film elején láthattuk. És ez tragédiák sorozata. Minden szereplőnek van tragédia az életében. A Banderas alkotta sebésznek nem is egy. A felesége, akit gyűlölt, házvezetőnő-anyjától való féltestvére megszöktet tőle, megég az autójában és amikor tudátára jut a nőnek, hogy elveszítette legendás szépségét kiugrik lánya szeme láttára az ablakon, aki ettől szociopata lesz. És a lány már a gyógyulás útjára lépve megőrül, amikor megerőszakolja egy drogos, anyjával látszatkapcsolatban élő hülyegyerek. És ezek még csak a főbb csavarok ebben a nagyon almodovaros filmben, ami újabb és újabb dramaturgiai meglepetésekkel egyszerre feszegeti a tudomány etikusságát, az anyai felelősség-felelőtlenség kérdését, a bosszú fogalmát és a szerelem határait.
Nehéz, még így 24 órával a film után is újabbat mondani erről a filmről, de szerintem érdemes megnézni, maximum a végén majd engem szidnak az olvasóim. Nem egy könnyű amerikai film, hanem nagyon is európai darab, mégis a film csúszik, nem áll meg, nem unatkozunk egy másodpercig sem – ezt már eltanultuk itt az öreg kontinensen Hollywoodtól. És több olyan gondolat is van benne, amitől nem szabadulunk Almodovar új filmjétől. Pedig tele van szép emberekkel, akiknek torz a lelke és megint kiderül, hogy így vagy úgy, de mindenkiben benne van a horrorfilmek gyilkosa. (kép)
Megint elérte a spanyol, hogy ne felejtsük! Egy csavarokkal teli filmmel, egy újabb gyönyörű spanyol színésznővel, Banderassal, elképesztő emberi történetekkel és persze egy emberi, de döbbenetes befejezéssel, meg rengeteg levegőben lógó gondolattal. De hát ezért szeretjük őt!
Ha tetszett, kérek szépen egy Like gombot, és jelölj be ismerősnek Facebook oldalamon is: Dénes Tamás műsorvezető
támogatta: Senia Group
