Férfi szemmel NŐKNEK
pénteki rovatom a csajos csoport részére
Azt mondják, egy jó párkapcsolatban nincs fizikai inzultus, viszont veszekedés, vitatkozás nélkül nem az igazi. Csatlakozom ehhez! Én is úgy gondolom, hogy egy igazán jó kapcsolatban nem kell alárendelni magunkat a másiknak, igenis, ha valami nem tetszik, azt el kell mondani, sőt fel is lehet csattanni, nem kell véka alá rejteni a véleményünket, mert az csak gyűlni fog, mérgezve ezzel még a legjobb párkapcsolatot is. Sőt egy-egy kiadósabb veszekedés néha eredményesebb, mint bármi másfajta egyeztetés, mert bizonyos rejtett, elnyomott feszültségek tudnak végre kitörni és olyan gőz (hormonok) szabadulnak fel, amelyek jobb, ha elhagyják kis testünket, lelkünket.
Vállalom, bár lehet, hogy nem hangzik szépen, de igenis kell bizonyos időközönként veszekedni. Mindig csodálkozom az olyan párokon, aki azt állítják, hogy ritkán vagy talán soha nem vitatkoztak még össze, hogy soha nem emelték még meg a hangjukat a másikkal szemben. Ezt egyszerűen nem tudom elhinni! Vagy ott valamelyik, esetleg mindkettő a problémáit a szőnyeg alá söpri. A párkapcsolat – szerintem – alkalmazkodási játék, amelyben mindkét fél próbálja a másik határait feszegetni. Ki mit enged, kinek mi fér bele. De nyilvánvalóan, még ha nagyon meg is találta a másikat, nem lehet bizonyos konfliktusokat kikerülni. Mert azok jönnek, maguktól is. A konfliktusok pedig néha felszültségekkel járnak. Vannak olyanok, amelyeket meg tud beszélni két ember és van olyan, amit lehetetlen. Nyilván vérmérséklettől is függ a megbeszélések hevessége, de jobb túl lenni rajta.
Én úgy gondolom, hogy egy okos férfi/nő, a másiknak fontos kérdésekben enged, vagy legalábbis a látszatot átengedi a másiknak, de nem szabad mindenben igazat és hatalmat adni, mert akkor egészen egyszerűen a fejedre nő. Elnyomva lenni a munkahelyen és még otthon is pedig a legrosszabb. Nyilván teljes demokrácia sem lehet egy kapcsolatban, hiszen mindig van egy erősebb, aki könnyebben érvényesíti az akaratát, de nem szabad hagyni, hogy az mindenben úgy legyen! És ha valami nem tetszik és a másik nem enged, akkor annak hangot kell adni. Legyen az olyan olasz családos – nem baj!
Van olyan, hogy az ember egy-egy rosszabb napján egyszer csak elszakad a cérna, és indokolatlanul üvölt vagy veszekszik, sajnos velem is előfordul. Próbálom visszafogni magam, sőt gyakran meg is bánom utólag, hiszen ilyenkor hangzik el a leggonoszabb, legcinikusabb, néha legotrombább megjegyzés, aminek nem szabadna kijönnie, de abban az idegállapotban elhangzik, vérig sértve a másikat. Rosszabb esetben, mint a kiskakas a másik fölé hajolva érvényesítem a „ki az erősebb a házban-t”, amitől utólag magam is rosszul vagyok. Tök gáz!Ráadásul egy igen nyugodt állatka vagyok, de hát ki, ha nem az ember párja találja meg azt, amivel a másikat ki lehet hozni a sodrából? Van a nőknek (tisztelet a kivételnek) egy olyan tulajdonsága, hogy a bosszantásnál nem tudnak megállni, mindig egy kicsivel túllépik azt a küszöböt, ahol az a bizonyos cérna már szakadhat egy szarabb napon. És akkor jön a probléma, a veszekedés, a kakaskodás. (kép)
Persze, ha egy jó párkapcsolatról van szó, akkor a veszekedés, a kölcsönös sértegetés és az indulatok után a felek egy idő után kifújják a gőzt, egymásra mosolyognak és a végén valahogy megoldják a problémákat. És ha tényleg okosak, akkor a vitából eredő tüskéket nem emlegetik, pláne azokat, amelyek a vita hevében indulatból hangzottak el, mert annak is megvan a maga doboza. És azt a dobozt be kell csukni! És ha már béke van, akkor is magában az ember gondolja végig indulat nélkül, hogy hol hibázott, amire a másik ugrott. Elemezze ki, hogy mit tudna javítani. Nem árt!Csak a végén a szeretkezés ne maradjon el!
Ha szeretnél ilyen témákat megvitatni, kitárgyalni, csatlakozz a csajos csoporthoz, ahol naponta más téma vár kivesézésre! Csatlakozz itt!
Ha tetszett, kérlek nyomj egy LÁJK gombot, mert nekünk fontos! Többi írásomat megtalálod Facebook oldalamon is: Dénes Tamás műsorvezető
S aki támogat ebben és a csoportot létrehozta: sos-esküvő
