Érdekes megállapítást tett a napokban egy nagyon jó képességű futballista, az általam is kedvelt hátvéd, Fehér Csaba, miszerint Hollandia, ahol tizenegy évet focizott egy szanatóriumnak számít Magyarországhoz képest, minden tisztelete a pályafutásukat itthon végig játszóké, az itt dolgozóké.
Csaba egy intelligens srác, ismerem személyesen is, adok a véleményére. Bár ismerve a hazai viszonyokat nem lepődöm meg semmin. Jártam többször is Hollandiában és nyugodtan állíthatom, hozzáállásban, gondolkodásban és persze fizetésekben mintha egy másik bolygón járnék. Pedig szintén az Európai Unió tagjai és ugyanazokat a termékeket lehet megvásárolni az ottani üzletekben is, mint itthon. De az emberek másképp állnak dolgokhoz. És ez néha még fontosabb, mint az anyagi feltételek, amiben szintén jelentős különbség mutatkozik a nyugati vég és a keleti végek között.
A futball mindig jól mutatja a különbözőségeket népek, országok között, és most nem Puskás Öcsi nagyívű és máig igaz mondására gondolok (Kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci). Arrafelé az ígéret, az adott szó szent. Itthon egy perc alatt változnak a dolgok, jobb leírni mindent. Bár néha még az sem számít, nyilván mindenki tud erre példát dögivel. Persze ez nem azt jelenti, hogy Hollandiában nincs hazug ember vagy gyenge jellem, de valahogy máshogy működik ez is, más is. Arrafelé valamiért jobban működnek dolgok. Vagy inkább valamiért működnek. És nem hiszem, hogy csak a gazdagság ennek az oka.
A szanatórium, amire Csaba célzott nyilván arra vonatkozik, hogy nyugalom vette őt körbe, mint profi focistát, aki miután hazajött nem azt találta, amire számított. Pedig ez az ország nagyot fejlődött egy évtized alatt, de sajnos még nem nőttünk fel az európai élvonalhoz sem társadalmilag, sem gondolkodásban. Szakadjunk le Fehér Csaba példájáról! Itthon még mindig a kiskapuk keresése a legfontosabb, ami nálunk nyugatabbra bűn. Itthon még mindig hazugságok és nyugtalanság jellemzi a munkavállalókat, ami arrafelé kevésbé jellemző, bár a stressz fogalmát persze, hogy ott is ismerik. Ott a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás valamennyire már megvalósult, míg erről itthon…
És persze lehet sorolni a különbségeket! De egy fontos dolog mégis tetszett! Csaba haza akart jönni ebbe a mi kis fura országunkba. Mert mi itt élünk. Kicsi is, sárga is, savanyú is – de a mienk.
Írásaimat megtalálod Face Book oldalamon is: Dénes Tamás műsorvezető
támogatta senia group
