Nagyon „eltalált” a következő hír, már csak azért is, mert ez az egyik heppem, amivel zaklatom a körülöttem élőket és már mint gyakorló földrajz tanár is, felhívtam a figyelmét erre és következményeire akkori tanítványaimnak. De íme, maga a hír a maga szórakoztató formájában:

„Évente 50 milliárd liter vizet pazarolnak el brit
nők azzal, hogy lábszőrük borotválása közben végig folyatják a zuhanyt - számította ki a londoni vízmű, a Thames Water. Ez a vízmennyiség 25 napra elég lenne egész Londonnak, amelynek lakossága 10 milliós. A felmérés során kiderült, hogy a brit nők ráadásul még nem is nagyon pazarlóak, mivel három közül csak egy folyatja állandóan a vizet lábborotváláskor. A vízpocsékolásban csaknem két és félszer nagyobb mennyiség, évente 120 milliárd liter írható azok rovására, akik fogmosáskor szintén végig folyatják a vizet. Ezt minden negyedik brit teszi. A felmérés a felelősségérzetet illetően elég jó eredményt mutatott ki: az emberek 90 százalékának van bűntudata vízpazarlás miatt.”
(kép)
Nem tagadom, ebben a témában nagyon harcias vagyok, simán rászólok a családtagjaimra, a barátaimra, de akár még vadidegenekre is, ha azt látom, hogy pazarolják a vizet. Márpedig nagyon sokan nem értik, hogy a következő években az iható víz nagyobb kincs lesz, mint a kőolaj. És ráadásul azt is baromi kevesen tudják honfitársaink közül, hogy Magyarország Európában az egyik legszegényebb természetes források tekintetében, nálunk ebben csak a 17 milliós Hollandia szív nagyobbat.
Én csak nézem, amikor tényleg úgy mosnak fogat a saját haverjaim is, hogy közben ömlik a víz a csapból. És amikor rájuk szólok, értik is meg nem is, hogy miért teszem. Ciki, de elmondom, ha már annak idején a tanáraik és a szüleik nem tették meg, hogy bár nem fizetünk olyan gigantikus összeget a vízért, mint mondjuk a benzinért, de ezzel is lehet takarékoskodni! És semmibe nem kerül elzárni azt a nyomorult csapot arra a fél percre, amíg a fogát csiszolja.
(kép)
Érdekes a reakció, mert itthon is – műveltség függvényében – a legtöbben értik és szégyellik magukat valamelyest, de van olyan, aki erre azt mondta, hogy „na és, kifizetem”. Ezek a pazarló ostobák, javíthatatlanok. Bár az ilyen nagyarcúak jellemzően mindenhez így állnak hozzá, nemcsak a víz problémájához, pirosnál is nyomogatják a gázpedált és nem a
Vöröskeresztbe viszik a nem használt ruháikat.
Pedig csak egy mozdulatról van szó! És most tök mindegy, hogy lábszőrtelenítésről, fogmosásról vagy éppen autómosásról van szó. Egy mozdulat, ami senkinek nem fáj, viszont
takarékoskodunk valami olyannal, ami lehet, hogy unokáinknak lesz fontos. Érdekes, hogy állami szinten egy-két ilyen fontos témával nem bombázzák az iskolákat, pedig ha belenevelnék a gyerekekbe – nem olyan bonyolult – jelentős megtakarításokat érhetnénk el. Izraelben, ahol kevés a víz, így ez tényleg fontos téma, még azt is tanítják, hogy hogyan lehet a leggazdaságosabban tusolni – itthon sem ártana lassan ezt elkezdeni. Persze néhány családban magát a tusolás tudományát sem ártana. Meg a szőrtelenítését…