Zenészek és egyéb klónok / Sziget 2. nap
Muszáj leírnom, ugyanis megdöbbentő élményben volt részem a Sziget 2. napján. És ennek valljuk meg semmi köze a Szigethez, hanem a zenéhez, a fogyasztáshoz vagy talán inkább annak csomagolásához.
Tény – és ezt a legnagyobbak is úton-útfélen hangoztatják – hogy az ma már kevés, ha valaki baromi jó zenész és kiáll és énekel – Wolf Kati óta különösen mi magyarok is átérezzük ezt. Sokkal több kell ennél! Show kell a népnek!
Ma már a legnagyobbak, aRolling Stones-tól a U2-n keresztül a Bon Jovi-ig hihetetlen látványosságokkal próbálják még gigantikusabbnak tálalni saját koncertjeiket: tüzijátékkal, óriási „mindentmutató” videofalakkal, fényjátékkal vagy éppen 360 fokos színpaddal. Teszem hozzá, mindannyian képzett, remek zenészek.
Valaha elég volt, ha a Beatles felment a színpadra 3 gitárral meg egy dobbal, megőrültek az emberek, akárcsak Bob Dylan egy szál gitárjáért. Ugyanannak az évtizednek a végén egy Jimi Hendrix nevű zseni már a gitárját gyújtotta fel, alig 6 év múlva a The Who nemcsak tört-zúzott a színpadon, de amerikai koncertjeiken már hangfaltornyokat építettek, amelyek hangereje már fákat söpört el. Aztán a Kiss az évtized végén a NY Dolls hatására csak maszkban lépett színpadra, Alice Cooper pedig kivégezte magát – igaz erre szinte valóságosan Grandpierre Attila is képes volt, majdnem bele is halt. És a nyolcvanas-kilencvenes évek új találmányai a lézertől a videóig további lehetőséget adott a színpadi látványosságokra. (kép)
Mindezt azért írom le, mert számomra megdöbbentő volt – bár nem először láttam – a Chemical Brothers fellépése. Itt már csak a fényfal volt a fontos, a két ember már nem is látszott. Mehetett volna az egész mini-disc-ről is, annyira nem tudjuk, hogy mit művelt a két arc a színpad sötétjében a sok kütyü mögött. A látvány első osztályú volt a villogó csontvázakkal, meg a szemet gyönyörködtető videotrükkökkel – és minden ütemre, kissé tervszerűen. Semmi kockázat, semmi rögtönzés. Azt sem tudom, hogy a CB tagjai hogy néznek ki. (kép)
Prince bezzeg mindent adott. Azon a koncerten a kis zenész volt a főszereplő. És nem csak narcisztikussága miatt volt főszereplő, hanem, ha kellett együtt élt a közönséggel, meg a hangszereivel és ha kellett, spontán (vagy nem spontán) változtatott. Ott láttam a főszereplőt, hallottam a hangját, láttam a hangszereit.Lehet, hogy ebben konzervatív vagyok, de Prince zenélt, a Chemical Brothers pedig egy mozit adott a Szigeten. Ez utóbbi tökéletes látvány volt, az előbbi meg utánozhatatlan ZENEI ÉLMÉNY JÓ ZENÉSZEKKEL.
Többi írásomat követheted Face Book oldalamon: Dénes Tamás műsorvezető
támogatta Senia Group
