Sziget 0. nap: PRINCE
Ahogy a mai sajtót elnéztem, nem vagyok egyedül a véleményemmel, hogy gimnáziumi nagy kedvencem tényleg zseni és tényleg nagy koncertet adott a Sziget 0. napján. Egyöntetű a vélemény, hogy az utóbbi évek egyik legjobb előadása ment a Nagyszínpadon, és nemcsak az előadó, de a hangosítás és a körülmények is végre nívósak voltak.
Bennfentesként már az előzmények tudatában is érdekesnek tűnt egyik nagy kedvencem első budapesti fellépése, hiszen másfél órás kötelező penzuma volt a kis hercegnek a színpadon, de miután egy „nagyonművészről” van szó, kénye-kedve szerint zenélhet másfél és három óra közötti időben, egészen az esti 11 órás szilenciumig. Valóban kénye-kedve szerint, hiszen az előzetes hírek szerint, ha van kedve, akkor nyomja, amíg bírja (11-ig), ha nem, akkor kíméletlenül lejön a színpadról. Hát nyomta végig és láthatóan élvezte azt a nagyjából ötvenezer nézőt, aki – bár az új számait kevésbé ismerte – végig dalolta, ujjongta, tapsolta a két és háromnegyed órás örömzenélést.(kép)
Láthatóan Prince is élvezte a zenélést és a hálás közönséget és tőle szokatlanul, még vagy egy tucat rajongót is felhívott a színpadra táncolni zseniális (többnyire nőnemű) zenészei közé, pedig állítólag tart az idegenektől. De most mosolygott. És táncolt – valami hihetetlenül, mind az ötven kilójával. És énekelt – manírok nélkül, prinszesen. És vezényelte a közönséget – valami elképesztően profi módon, ritkán tapasztalható módon kommunikálva velünk. Fel- és lekapcsoltatta a villanyokat, hogy a közönség kezeit vagy éppen saját táncosait hangsúlyozza ki. Persze a középpontban mindig ő volt. A maga kis extrém valóságában. És a közönség zabálta. Még azt is, amikor kissé cinikusan-nagyképűen egy egyvelege után kikacsintott ránk és azt mondta: „Tudjátok még hány slágerem van?” És tényleg, úgy ment le a koncert a majd 3 óra alatt, hogy a Sexy MF-t vagy a Most Beautiful Girl in the World-öt még csak nem is nyomta le. Ez is belefért!
Megmutatta, hogy sok hangszeren tud játszani a basszustól a pianón keresztül a szólógitárig, sőt még a dobgép-DJ lemezjátszó kombóval is megetetett bennünket. Ha kellett érzelmes volt, ha kellett fánkipípölködött, ha kellett csúszott-mászott a kis üvegtalpú cipőjében. Kihajtotta a giganagy közönségből, hogy tök sötétben a világító mobiljaikkal csináljanak egyfajta fényjátékot tízezerszámra, és hogy várják meg, ha elvonult egy kicsit. És addig is tapsolják véresre a tenyerüket, hogy visszakapják az élményt. (kép)
.png)
Tényleg jó volt! Megmutatta azoknak, akik lemaradtak róla valamiért korábban, hogy miért is tartják zseninek, James Brown méltó örökösének. Egy hihető sztárnak a 158 centijével. Érezhető volt az a kisugárzás, amit kevés művész tud adni, speciel ebben a pasiban megvan. És meg is mutatta. A Michael Jackson számért pedig nagy respect!Szóval nagyon állat koncert volt, egy nagy művésszel, aki nem árnyéka önmagának harminc év zenélés után sem, sőt! Csak azt tudnám, hogy miért tűnt el kétszer is 5-5 percre előadás közben…
Dénes Tamás támogatta: senia group
