Förtelmesek a főnökök?

Tegnap megnéztük a moziban a Förtelmes főnökök című (Horrible Bosses) amerikai vígjátékot. Jó volt a beharangozója, jó osztályzatot kapott a port.hu-n, meg amúgy is az új generációs amcsi vicces filmek egyre jobbak.

Szanaszéjjel röhögtem magam, de a Másnaposoktól azért alaposan lemaradt. Pedig az alapszitu nagyon ötletes, szinte mindenki ismeri az érzést: akkora genya a főnőke, hogy meg tudná ölni. A három mókás arcú figurának itt a filmben is más és más okok miatt lesz tele a golyója a főnökével. Az egyiknek igazi tajparaszt, az a fajta, aki évekig húzza a mézesmadzagot az orra előtt, majd saját magát jutalmazza és mindenben magának ad igazat, sárba taposva a beosztottját akár ordítva is mások előtt (a legismertebb főnöktipus). A másiknak a főnök fia a probléma, aki mohón zabálja az életet kokóval és kurvákkal és mindenen és mindenkin áttaposva a lehető legnagyobb hasznot akarja kifacsarni az apja cégéből (ilyet is ismerhetünk), míg a harmadik a nimfomán (Jennifer Aniston végre nagyon jó ebben a szerepben), aki gátlástalanul visszaél a főnök-beosztotti viszonnyal, hogy maga alá gyűrjön hímeket (ilyenről is hallottam már, igaz Jennifer Anistonnal sokan meggondolnák). kép forrás

A vígjátéki szituációk halmaza persze adott, ki is használják a főszereplők, kifejezetten szórakoztató a film, talán csak néhányszor ül le, akkor is csak néhány percre. Aztán a nézők kijönnek a moziból – akár itthon, akár Amerikában vagy éppen Indiában, tökmindegyhol – és arra gondolnak, hogy ott jól megadták az arcok a főnöküknek. Majd másnap mennek be a munkahelyükre és többnyire ugyanezeket a genyóságokat kénytelenek elviselni – persze tisztelet a kivételnek!

Ha valaki főnök lesz, miért alakul át a személyisége? Miért változik meg? A hatalom? A pénz?

Pszichológusok sok kísérletet folytattak ebben a témában, és azt vették észre, hogy az emberek nagyobb része, ha hatalmat kap, visszaél vele. Pedig főnöknek lenni igazából annyit tesz, hogy beosztottjaidat a megfelelő irányba tereled a jobb eredmények elérése érdekében, hiszen azzal általában neki is felelni kell egy nagyobb főnöknek vagy részvényeseknek vagy választóknak.

Voltam én is főnök, a BridgeFM rádió programigazgatója és nagyon figyeltem, hogy ne a hatalmasságot, hanem az eredménycentrikus munkatársat lássák bennem. Erre mit kaptam vissza később az egyik volt beosztottamtól? Gyenge főnök voltam, mert túl barátságosan viselkedtem, nem ordítottam és nem követeltem lehetetlent. Nem hoztam senkit kényelmetlen helyzetbe, túl sokat segítettem. Ha nem értették az utasításaimat, szégyellősen elmagyaráztam és elnézést kértem a rossz fogalmazásért. Együtt söröztem a beosztottjaimmal és ha hibáztak, megkértem őket, hogy legközelebb másképp cselekedjenek.

Hát így voltam gyenge kezű főnök. Pedig az eredmény megvolt. Hoztuk azt a hallgatottságot, amit elvártak, amit célként tűztek ki a főnökeim. És nem hiszem, hogy genyaságokkal, ordítással vagy megszégyenítéssel még ennél is jobb lehetett volna, bár ki tudja... Én a jó hangulatban és a jó kontaktusban hittem és hiszek ma is értelmes emberek között. Nyilván egy börtönben vagy büntetőtáborban ez másképp működik.

Csak a visszaszólás után tényleg azt nem értem: milyen főnök kell végülis az embereknek?

Kövess a Face Book oldalamon: Dénes Tamás műsorvezető

Holnap a pénteki rovatommal jelentkezem: Férfi szemmel Nőknek! Kibeszélni, hozzászólni, egy csajos csoportban lehet. Ha nem vagy tag, jelentkezz be itt!

támogatta Senia Group